ZogaBlog

Verrasztó Dávid 4 hét közös munka után 400 méter vegyesen Világkupa futamot nyert Moszkvában...200 méteren pedig 7 tizeddel maradt el az eddigi legjobbjától. Voltak kétségei neki is ,mint Erdeinek, Kammerernek, Merész Bandinak és még sorolhatnám napestig, de ezek a kétségek egy szempillantás alatt eltűnnek, ha az eredmények jönnek. Azok pedig menetrendszerűen érkeznek. Mert a munka gyümölcse a siker, ha az olyan is...Csütörtökön a Digisport "Reggeli Start"-jában megint elmondhatom mi a gond. El kellene gondolkozni azon, hogy lehet másképpen is csinálni. Persze biztos lesz párhuzamvonás a 8-1-el, de ebben nincs semmi különös,hiszen ma mindenki erről beszél pro és kontra. A megoldás ott van az edzők szeme előtt,sőt folyamatosan erről beszél minden itthonról kikerült játékos. Az edzések minőségi különbsége!  Jelentem én is lefutok 10 km-t 90 perc alatt.Erre nem lehet alapozni. Kocogás és sprint között ég és föld a különbség. Az első változtatás a programban,amit a vízilabdásokkal elkezdtünk, hogy versenyhelyzetben kell teljesíteni. Nagyon egyszerű bedobni/rúgni a labdát üres kapuba, de csinálja meg ezt úgy,hogy 2 védő lóg a nyakán és határterhelés előzi meg a szituációt.Gyorsaság,gyorsasági állóképesség,erőállóképesség. Felejtsük már el a monotonitásba fulladt hosszútávfutásokat. Az nem a labdasportok sajátossága. Statisztikákat kellene elemezni,nemzetközi mérkőzéseket górcső alá venni, vagy szimplán letölteni az adatokat,amiből kiderülne,hogy a labdarúgást 20-40 méteres sprintek jellemzik a BL-ben! Ja kérem,persze labdával...Egy felnőtt játékost kellene megtanítani passzolni vagy labdát levenni???!!! Nem. Át kell formálni a felfogásukat, gyorsabb, intenzívebb, pörgősebb ritmusra kényszeríteni az edzésen, a döntéshozási kényszertől kezdve a célirányos befejezésen át.Miért olvasom azt állandóan,hogy egy magyar labdarúgó játékosnak fél év kell,hogy beilleszkedjen a kinti ritmusba és felvegye azt?!Akkor tényleg itthon csinálnak valamit rosszul az edzők... A vízilabda társadalom női szakága írd és mond 500 körüli igazolt versenyzőből áll. Az USA-ban, csak Californiaban, több,mint 30.000-en pólóznak.Lányok!!!!!!!! És mégis győzelmi eséllyel szállunk vízbe akárki ellen a világon. Mert ez egy ilyen közeg. Hisznek a munkában,hisznek a sikerben. Világ és olimpiai bajnokok AKARNAK lenni. Mit tehetek én ezért? Központi programot írok,amihez kötelező csatlakozni,mert a Szövetségi Kapitány nem válogatja be a játékost,ha a fizikai paraméterei nem ütik meg az elvárt szintet. Ez nálunk a pólóban teljesen normális.ahogy a világ számos országában,ahol komolyan veszik a sportot és nem csak beszélnek róla. 3 éve a megfiatalított válogatottal ugye bronzérmesek lettünk az EB-n. Azóta olimpia,VB és a 13 játékosból 9 profiként keresi a kenyerét,Olaszországban,Görögországban az USA-ban. Mert kapkodnak értük,tudják erősítést jelentenek. Ezen múlna minden? A megfelelő munkán és a hozzáálláson? Ezen és semmi máson. Dolgozni kell a sikerért,de úgy,hogy eredményt is hozzon. Ez minden sportra igaz....